„(…) Egy ember, egy bőrönd apró láncszem a nagy történelemformáló apparátusban, s ereje éppen abban áll, hogy bele tud olvadni a mögötte álló tömegbe, vállalni tudja a „láncszem”-sorsot, az igazi elkötelezettséget. A másik oldalon tulajdonképpen ismét az az igazság bizonyosodik meg, hogy nincs „harmadik út”. A nagy összecsapások idején a félrehúzódó, maguknak puhán-összkomfortos, szigetet elkeríteni igyekvő megalkuvók légüres térben zárulnak, s puszta létük fenntartása is lehetetlenné válik a megalkuvás nélkül. A háttérben működő hatalmi mechanizmusok a darab láthatatlan negyedik szereplője, a szigurancás ügynökben megtestesülő fenyegetése így válik aljasságra kényszerítő erővé. (…)”
Kovács Levente

Megjelent az előadás műsorfüzetében