„…A Székely Színház bemutatóját legjobban egy olyan jelzővel tudnám jellemezni, amely – egyszerűségénél fogva vagy miért? – a legritkábban fordul elő színibírálatunkban. Azt mondanám erről a bemutatóról, hogy szép volt! Szép a színpad kiképzése és a díszlet; szép a világítás; szép a rendezés; szép a játék.  A Székely Színház előadása az Optimista tragédia legszebb magyar tolmácsolása hazánkban.
Talán azért kívánkozik annyiszor tollunkra a „szép” jelző, mert látványosságával az előadás szinte elejétől végig fogva tartja tekintetünket. Amint egymást váltják a képek és jelenetek, különböző fényhatások azt az érzést keltik bennünk, hogy élő történelemnek vagyunk a szemtanúi. (…) A rendezés első és legnagyobb érdeme: a tömegjelenetek céltudatos, szuggesztív erejű megkomponálása. Tompa Miklós, állami díjas, az RNK művészetének érdemes mestere abból a felismerésből indult ki, hogy Visnyevszkij drámája jórészt a tömegek drámája. (…) A drámai csomópontok kiaknázása, ami hagyományos erénye a Székely Színháznak, politikai ellenfelek éles összetűzésével forrósodik a legtöbb kulcsjelenetben. (…) …Tóth Tamás mélyen átéli szerepét, hidat verve színpad és nézők között…(…) Az előadás legművészibb alakítása: Csorba András – Alexej szerepében. (…) elejétől végig őszinte, jó humorú, olyan embernek mutatja be Alexejt, akit végül is megszeretünk. (…)”

Oláh Tibor: Optimista tragédia. Vörös Zászló 1959.XII.27., VIII. évfolyam 35. (2515.) szám