„(…) Gergely Géza rendező úgynevezett teatralista felfogásban vitte színre Móricz Zsigmond Ludas Matyi feldolgozását. E felfogást maga a rendező tömören így ismerteti a műsorfüzetben: a teatralizmus ideális játéktere, színpad a színpadon… a díszlet tulajdonképpen kellék, vagyis olyan tárgy, amely a játék folyamán a szükségnek megfelelően átalakul , egyszer fa, egyszer kandalló, egyszer fal, egyszer nádas, a mesélő a narrátor szavaival leírja a játék színterét, megmagyarázza a hiányzó láncszemeket, ő maga is beugrik egyik másik szerepbe, a néző szeme előtt ölti magára a mezt, a maszkot, a Móricz darab negyven szereplőjét ilyenformán húszan alakítják stb. „A színész játéka két síkon zajlik. Eljátssza a keretjáték vándorszínész szerepét és életre kelti a Ludas Matyi egy vagy több alakját.” (…)”

Szőcs István: Színház, Előre, XXII évf., 1968.XII.4.