
- Helyszín: Nagyterem
- Bemutató: 11. április. 1975.
- Rendezőasszisztens: Ferenczy István
- Díszlet- és jelmeztervező: Szakács György
A darabról
“A Kismadár-téma – a szépsége és okossága jogán fölfelé törő parasztlány drámája – Móricz jellemzően fontos témái közé tartozik. A szegény paraszti sorsban Móricz nem csupán a testi-anyagi nyomort látta és akarta láttatni, hanem minden szebbre-jobbra, teljesebb életre áhító vágynak a tehetetlenségét vagy a romlását. És ezt a teljesebb drámát nők hitéből és merész álmaiból, boldogság-akarásából és csalódásaiból lehetett feszülten, sok színnel, tartalmasan kivetni. (Különösen Móricznak, akit az asszonysors annyira foglalkoztatott.) A darabnak előzményei vannak. Prózai és drámai változatokban – és más témakörben sorakozó művekben is – kutatta Móricz merre vihet a kiválóságukat érző falusi-tanyasi szegény lányok útja. Az Úri muri Rozija is egy út: a züllésé és ez volt a legegyszerűbb, a legvalószerűbb. De a két Pacsirtaszó – a kisregény és a színmű – jelenti tulajdonképp a Kismadár közvetlen előzményét, korai, első megfogalmazását, és mutatja egyben az író küzdelmét a témával. Mert minden változat más megoldással végződik. A kisregény Pacsirtaszóban (1916) egy idill a menekülés útja: a „kismadár” elrepül a tiszta szerelem szárnyán – a semmibe. A színmű Pacsirtaszó bölcsnek szánt, sutának sikerült kiegyezéssel zárul: a fiatal hősnő sem a mohó gazdagságnak, sem a szegény szerelemnek nem enged, hanem a csendes öreges, okosan megértő bíró-nagygazdát választja. (…)”
Megjelent az előadás műsorfüzetében
-
Gazda
-
Böske
-
Édes
-
Atyus
-
Menci
-
Miska
-
Bíró
-
Sógorasszony
-
Komámasszony
-
Ladányi
-
Tanító
-
Józsi bácsi
-
Polla néni
-
Katyi néni
-
Csák Jani
-
Pista
-
MariKovács Kati
-
Zsófi
-
Zsuzsi
-
Legények, leányok, asszonyok, zenészek