“Kedves közönség! Jó estét kívánok. Bemutatom önöknek a játékteret. Balra egy kapu, fölötte ház, jobbra egy torony, középen hátul egy lépcső (a Magasba visz), elöl egy vascső, rajta kötelek. Nincsenek kulisszák, szufiták, takarások, az egész konstrukció építkezési anyagból van, ami egyébként (színházban!) a kulisszák mögött történik, az most ezen a játéktéren nem titok.  Kisepertük a színpadot. Az elülső falat, az önökkel szemben lévőt, a „negyediket” lebontottuk. Anyagából hidat vertünk, a nézőteret és a színpadot összekötendő. Amit Önök ma este látnak, az nem színház. Igényei is eltérnek tehát a megszokott színházi igényektől. Pulóverben is szívesen látjuk Önöket, otthon hagyhatják estélyi ruháikat. Rágcsálhatják a perecet előadás közben is, és – ha nem ütköznek tűzrendészeti szabályokba – akár cigarettára is gyújthatnának. Nem előadást látnak majd. Mit hát?  Persze, legszívesebben Színháznak nevezném, de hát színházaink mai állapotát tekintve – az elhatárolás végett – inkább vitafórumnak hívom.  Politikai színháznak. Mai életünk, mindennapjaink problémáját vetjük fel. Önök vitába szállhatnak, biztosíthatnak egyetértésükről, csak közömbösek nem maradhatnak. (…) Üdvözlettel: Szőke István”

Megjelent az előadás műsorfüzetében