„(…) Érzésünk szerint Anatol Constantin a lehetőségekhez mérten mindent „kihozott” a színműből. De zárjuk sorainkat egy régi és megcáfolhatatlan igazsággal: úgy sem egy-két színikritika dönti el valamelyik darab sorsát. Bízzunk nyugodtan a szó szoros értelmében vett nagyközönségben. Az a vélemény lesz mérvadó.”

Sz.K.: Amikor a pisztolyok hallgatnak, Vörös Zászló, XXIV évf., 6. sz. 1972.I.9.