A huszonegyedik század elején egy tizenévesnek kevés esélye van a„grund”, a „golyózás” vagy a „fűvészkert” kifejezésekkel a valóságban találkozni. Mégis mindenki számára ismerős fogalmak, hisz Molnár Ferenc időtlen érvényességű remekművében bárki találkozhat velük, miközben megismeri Nemecsek, Boka, Geréb meg a többi Pál utcai fiú, valamint ellenfeleik történetét, kalandjait. A fiúk ártalmatlannak tűnő játékában észrevétlenül fogan meg, majd domborodik a hatalom, melynek birtoklása – végső soron – minden cselekvés mozgatójává válik.

Vidovszky György rendező Debrecen, Kaposvár és a budapesti Bárka Színház után Marosvásárhelyen is színre viszi a Pál utcai fiúk történetét. Egyik korábbi színrevitel alkalmával így nyilatkozott: “Maga az előadás olyan értékekről szól, amik talán ma nincsenek hangoztatva, előtérbe helyezve, gondolok itt a becsületre, hűségre, csapatszellemre, az áldozathozatalra. De talán éppen ezért jó, ha egy előadás foglalkozik velük, nem haszontalan visszatérni néha a régi történetekhez. Persze törekedve egyfajta egyensúlyra, ami nem engedi, hogy túlságosan távoliak maradjunk egy mai tizenévestől, és ezzel elavultnak titulálják az előadás által felvetett problémát, de ne is adjuk el magunkat azért, hogy a történet „emészthető”, könnyebben befogadható vagy kedvelhető legyen.”