A marosvásárhelyi színjátszás történetének fontos dátuma 1803. június 12. A színházteremtő szándék első sikere, bár 1946. március 10-ig további 143 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a Maros-parti városnak állandó színtársulata, illetve színháza legyen.

220 évvel korábban, a Wesselényi Miklós által alapított kolozsvári „teátrális direkció” átiratban kereste meg Marosszék adminisztrátorát, gróf Teleki Mihályt, illetve a város közigazgatási tanácsát, hat heti vendégjátékra kérve támogatást. A testület pártfogó hozzájárulását követően az akkor már közel egy évtizede működő kolozsvári társulat sokoldalú vezető művésze és Wesselényi megbízottja, Kotsi Patkó János érkezik Marosvásárhelyre. Két tanácsnokot rendel mellé a városvezetés, akikkel először a Poklos utcában, a mai Győzelem tér környékén néznek ki helyet a színtér kiépítésére, de amikor kiderül, hogy Kotsi a városi elöljárók szándéka ellenére nemcsak ideiglenes színpadot tervez építeni, más telket kell keresni.

A választás a középkori vár melletti területre esett. Kotsi megfelelő diplomáciai érzékkel biztosította a városi tanácstestületet, hogy a színpad, ameddig a közösség és a tanács igényt tart rá, a város tulajdona marad. Mivel Kotsira Kolozsváron is szükség volt, a színpad építését Láng Ádám János irányította – a feljegyzésekből azt is tudjuk, hogy Marosszék rabjait vonták be az építkezésbe, napi 12 krajcár munkadíjért. Az építmény végül elkészült, de az eredeti tervekkel ellentétben, nem sikerült befedni – csak a szerencsén múlott, hogy a társulat, a nézők, sem a díszletek nem áztak el, ugyanis a kolozsváriak hathetes marosvásárhelyi mini-évadja idején egy szem eső sem esett…

A Székely Szó 1942. május 3-i számában a 140 éves marosvásárhelyi színjátszás történetét vázoló évfordulós cikkben a szerző a következő megjegyzést teszi:

„Az első marosvásárhelyi színház érdekes látványt nyújthatott, amint a feljegyzésekből kiderül. A rivaldát gyertyafénnyel világították meg, a szünetekben pedig koppantóval távolították el a világítást zavaró leégett gyertyabelet. Az inasgyerekek felkapaszkodtak a színház oldalára és kövekkel, dinnyehéjjal dobálták a közönséget, míg rajta nem vesztettek egy alkalommal, amikor a kő éppen a rettegett rendőrfőnök szájából ütötte ki a füstölgő pipát. Mert mondanunk sem kell, a füstölés nemcsak a rendőrfőnöknek, hanem mindenkinek szabad volt a nézőtéren. Ettől kezdve darabontokat rendeltek ki a Theátrum köré, akik egyúttal arra is vigyáztak, hogy a játékszínhez dörgölőző szarvasmarhák fel ne döntsék a faalkotmányt, vagy esténként a hazatérő disznócsorda ki ne túrja a színház oldalát.”

A kissé epés, cinikus visszatekintést fontos mondattal enyhíti a cikk írója:

„Bármilyen kezdetleges is volt az épület, hosszú éveken keresztül adott biztos menedéket a vendégszereplő kolozsvári társulatoknak.”

A kolozsvári társulat 1803. május 2-án érkezett Marosvásárhelyre, de csak június 12-én léptek közönség elé, a korszak divatos német szerzőjének, August Von Kotzebue vígjátékával: A nevelés formálja az embert.

A mellékelt korabeli színlapon a társulat így fogalmazta meg küldetését:

„A nemzeti játszótársaság, mely csak egyedül van az esmérhető világon, céljául tévén, hogy a játékszini nemesebb időtöltésében az egész nemzetet tehetsége szerint részeltesse: megjelent ezen nemes városban is, és elkezdi mai napon játszását, folytatván rend szerént négyszer egy héten, úgymint vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Ajálja annak okáért a tekintetes publikumnak kegyességébe. Ami a társaságot illeti, főbb törekedése lészen az, hogy illendőséget meg ne sértse, és a jó erkölcsöt maga példaadásával is tiszteletreméltóvá tegye.”

Július 31-ig tartózkodtak Marosvásárhelyen, összesen 27-szer léptek közönség elé. A következő években Marosvásárhely lesz a kolozsvári színészek legfontosabb nyári játékhelye.

A Marosvásárhelyen vendégszereplő kolozsvári társulat tagjai:

Kotsi Patkó János
Láng Ádám János
Jántsó Pál
Székely József
Kemény János
Magyar György
Borsos
Kotsi Patkó Jánosné (Fejér Rózália – a kolozsvári színházalapító Fejér testvérek leszármazottja, akiről Déryné azt írta, hogy igéző szépségétől Miskolcon egy fiatal tanuló az első sorban elájult, mikor ráemelte szemeit a színpadról)
Láng Ádám Jánosné
Sáska Jánosné
Kotsi Katica
Simén Borbála
Láng Lajoska
Sáska Birike
Sáska Jánoska

A szóbanforgó 1803-as évadban igencsak borsos áron keltek el a helyek – viszonyításként a korabeli marhahús-árat tekintjük, egy kiló 4 kracjárba került –, zártszék 28 krajcár, I. hely 21 krajcár, II. hely 14 krajcár, III. hely 7 krajcár. A 27 előadás összbevétele 16 forint és 6 krajcár volt.

Az évad műsorán a divatos Kotzebue művei mellett már megjelent Moliere Képzelt beteg, és Goldoni Két úr szolgája is. Ugyanakkor, ősbemutatóra is sor került, a társulat Kotsi Patkó János Havasi juhászlány című 2 felvonásos énekes játékát is itt mutatta be először. Népszerű volt az Inkle és Járikó vagy Az aranyidő című 3 felvonásos énekes játék is, amelyet szintén Kotsi fordított.

A következő nyarat, május 21-től október 14-ig Marosvásárhelyen töltötte a kolozsvári társulat, összesen 67 előadást tartottak – ebben az évben találkozhattak a marosvásárhelyiek először Shakespeare előadással!

* A fenti évfordulós megemlékezésben Szentimrei Jenő: Harc az állandó színházért Marosvásárhelyen (1957) című színháztörténeti munkáját, valamint a Székely Szó, Ellenzék, Színház, Igaz Szó, Székely Ellenzék, Vörös Zászló, Népújság, Művelődés és más sajtó kiadványokban megjelent vonatkozó színháztörténeti adatokat használtuk fel. A mellékelt plakát kópia a kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár tulajdonában lévő nyomtatvány másolata.