Interjú Keresztes Attilával A doktor úr kapcsán

 

Miért éppen a Doktor Úr? Miért erre a darabra esett a választás?

Elsősorban azért, mert van egy olyan hagyomány, amely szerint szilveszterkor nagy zenés produkciót mutat be a színház. Ehhez a hagyományhoz igazodva már bemutattuk: a My fair ladyt 2012-ben, a Mágnás Miskát 2014-ben, a Csárdáskirálynőt 2015-ben, ezek után elég nehéz kiválasztani egy olyan művet, amely valamilyen módon megfelel szilveszteri produkciónak, és mint értékes előadást, a teljes évad során is lehet játszani. Másodsorban pedig, ezelőtt 75 évvel, a színház alakulásakor, az 1946. március tizedikei A mosoly országát követő bemutató Molnár Ferenc: A doktor úr című vígjátéka volt. Már a tavaly, amikor az Egy római tragédiát rendeztem, azon gondolkodtunk, hogy a következő évadban A doktor úrral kellene folytatnunk. Viszont az eredeti Molnár-mű, úgy érzem, nem feltétlenül szilveszterre alkalmas, így végül Kellér Dezső átdolgozása mellett tettük le a voksunkat.

 

Más helyzetben foglalkozna Molnárral? Molnár egy kifejezetten érinthetetlenként kezelt író, ezzel szemben Ön egy olyan rendező, aki szereti a saját és az alkotócsapata képére formálni az írott anyagot.

Nem csak foglalkoznék, a Liliomot Szegeden már rendeztem is, és egy nagyon szép előadás lett belőle. Viszont nem szerencsés az én kezemben az a vígjáték, amihez nem lehet szabadon hozzányúlni. Nagyon nehezen fogadom el, ha nem tudom megcsinálni a saját helyzeteimet úgy, ahogy azok a szöveg többszöri újraolvasását követően megszületnek bennem. Ez bizonyos értelemben öncélú is, de én magam egy sajátos belső logikával működő helyzetsorozatként kezelem a humort, és így is öntöm formába azt a készülő előadásban. Erre most kisebb szabadságom volt, hiszen nem csak a Molnár szöveg, hanem az abból készült átirat is kötött. Utólagosan bár, de örülök, hogy ezt is megtapasztaltam, mert ez a kötöttség  csak megerősítette az előadás általunk kitalált formáját. Azt már a munkafolyamat elején tudtuk, hogy egy erős formai nyelven beszélő előadást szeretnénk létrehozni, és a szövegbeli kötöttség ezt a koncepciót csak erősítette.

 

Miben éli meg máshogy, ha szilveszteri előadást rendez?

Ilyenkor többet csönget hátul a kisagyamban egy csengő, hogy ennek az előadásnak feltétlenül tetszenie kell. Viszont azt gondolom, hogy a művészetben az alkotás halálát jelenti, ha a megrendelő igénye az első helyre kerül. Ilyenkor ezzel az ellentmondásos helyzettel kell harcolni.

 

Minden színház készít szilveszterre zenés előadásokat. Mitől lesz ez az előadás más mint a többi? Mitől lesz vásárhelyi?

Az elmúlt tíz év alatt ez a színház felépített egy sajátos színházi ízlésvilágot és formanyelvet. Bízunk abban, hogy az a közönség, aki ez idő alatt hozzánk járt, már elvárja, hogy azontúl, hogy az előadás szórakoztat, képviseljen egyfajta esztétikai minőséget is, hiszen a színház ettől lesz művészet. Úgy gondolom, hogy az a közönség, aki az elmúlt tíz évben végigkövette a munkáinkat, a most készülő előadást is elbírja, annak ellenére, hogy, bár benne van minden, ami egy jó vígjátékhoz kell, ezúttal sem egy konvencionális produkciót láthat. Hogy valóban elbírja-e, ez ki fog derülni.

Antal Ádám

 

Az előadást engedélyezték a Pentaton és Umpa Ügynökségek. Molnár Ferenc örököseinek engedélyét a Hofra Kft. közvetítette.