Társulatunk új tagjával, Ferenczi H. István színésszel beszélgettünk:

 

Kolozsvári egyetemi éveid meghatározta a világjárvány, s az annak következtében hozott intézkedések. Hogyan tudtatok dolgozni az utóbbi másfél évben?

Sajnos a járvány elég alaposan rányomta bélyegét az elmúlt másfél évre. A legtöbb órát online tudtuk megtartani, ami sokat elvett a színházi oktatás egyik legfontosabb részéből, a közösségi munkából. Ez idő alatt nagyjából egy hetet tudtunk közös térben próbálni, viszont a korlátozások miatt ezen sem tudott mindenki élőben részt venni. Így a mesteri tanulmányaim nagy része a képernyő előtt zajlott. Az alapképzésen eltöltött három év viszont rengeteget segített és formált rajtam, az órák mellett próbafolyamataink is voltak, így már az első években megtapasztalhattam, hogy mit jelent érdemben részt venni egy alkotófolyamatban. Összességében, még ha a színművészeti okatatás szempontjából kevesebbnek is tűnhet az elmúlt másfél év, ugyanolyan fontos élmény volt, mint az előzőek, csak más szempontból.

 

Milyen szerepeket játszottál az egyetemen?

A legtöbb előadást harmadéven hoztuk létre, ezekkel több kiszálláson is részt vettünk. Voltam  Trepljov Csehov Sirályában, J. D. Salinger Zabhegyező c. művében Antolini, Szilágyi Andor Angelus és Angelinájában Angelus, Frank Wedekind A tavasz ébredésében Moritz Stiefel, John Arden Musgrave őrmester táncában Hurst közlegény. Ezenkívül volt három devised típusú előadásunk (Nálunk, Ivon utca 24, #kezdjünkelegyújhetet?), egy bábelőadásunk (Beexmas), illetve egy mozgáselőadásunk is (Tavaszi áldozat).

 

Mennyire követted az elmúlt években a Tompa Miklós Társulat munkáját? Mi vonzott a társulathoz?

Az ember nem tud nem találkozni a Tompa Miklós Társulat munkájával. Főleg számomra nem volt nehéz ez, hiszen én Marosvásárhely környékéről, Somosdról származom, így az itteni színház mindig is fontos részt töltött be a lelkemben, és remélem, hogy ez így is fog maradni. Örülök annak, hogy hazajöhettem. A társulat, a profi munkája mellett, a távolból figyelve is nyitottnak, befogadónak mutatkozott, ezért úgy érzem, pályakezdőként itt tudom leginkább elsajátítani a szakmát.

 

Milyen reményekkel és elvárásokkal vágsz bele az új évadba?

Nagyon színes és kihívásokkal teli évadnak látom az ideit, ezért a legfontosabb az, hogy minél többet megtapasztalhassak ebből, és teljes erőbedobással dolgozhassak. Tele vagyok munkakedvvel, így jelenleg a legnagyobb vágyam az, hogy munkámmal a társulat hasznára váljak.